Aki gyufával játszik, tüzet gyújt.
És a tűz lángja gyorsan éget.
Háborgó tengerbe úszni menni –
cukorba szórni mézédes fügéket.

Biztos halál várhat arra,
aki kötél nélkül mer ugrani.
Mégis reméli, puha párnává
szelídülnek alant a föld
kemény-rögös-durva halmai.

Túl az utolsó pillanaton.
Túl minden reményen, vágyon.
Hova sodorsz most, te Isten?
Hol élhetem meg tétova álmom?