Vezess.
Ha tekeregve csúszom lábaid előtt – nevess.
Ha bolyongok éjszakákon át – keress.
Mindegy hogyan, csak – szeress.

Tudd, lesz olyan, hogy
elővesz az őrjöngő kétségbeesés,
de lesz elég önfegyelmem tettetni
hogy a vágy, mi folyton karodba kényszerített,
elmúlt.
Hogy vége mindennek.
Nincs bánat s nincs öröm.

De tudd azt is, hogy akkor
a halál húzza karmait bőrömön.