2014.08.22

mosolyod

Mosolyod porig aláz.
Vagy még sokkal lejjebb.
Talán a föld alá temet.
Mert kezed simogatást viszonozni kész.
De nem az én kezemet.

2014.08.07

érintés

megérintem a kezed
távolból nyúlva feléd
peng egy húr
belülről érzed csak
lecsukódik a szemed

csillagok porát
hintem szét bőrödön
szívünket érinti így meg talán
sorsunk néhány rezdülése

összeköt – elsodor
egybefűz – szétszakít
az örök körforgás
lassú lélegzésének
hullámai vagyunk

szemedben tavaszcsillogás
felolvaszt egy pillanat alatt

mint fagyott folyó partjának
vékony jegén
a szerteszét szaladó rianás
úgy törnek utat felém
érzéseid

lázadok még
de már nem soká

karjaidban csend ölel meg
fénynek ringatása
minden perc veled

két ólomcsepp vagyunk
egymás felé minket
örök összetartozásunk húz

minél közelebb lépsz
annál biztosabban érzem
hogy egész csak részedként vagyok

még akkor is, ha most nem leszek