Huszonharmadik dolog.
Az vagyok.
Huszonharmadik dolog a sorban.
Nem reggeli mosoly.
Nem hűvös csönd.
Nem édes bizsergés a borban.
Sem a szűnni nem akarás.
Sem a fáradt, szép szívű vándor,
aki rád teríti köpenyét,
ha utad mellett vacogva fázol.
Sem a talpalatnyi zöld.
Sem az égen feléd kúszó felhő.
Nem vagyok a gyermeked sem,
aki gondozza sírodat, ha felnő.
Nem vagyok értő érzelem.
Nem vagyok mámoros éjjel.
Huszonharmadik dolog.
Az vagyok.
Kit százan rángatnak szerteszéjjel.
Nem vagyok egész.
Rész csupán.
Fontos, de apró, részed.
Ha elveszek,
ha már nem vagyok,
hiányom meg sem érzed.
Vagyok páratlan harmadik,
a kettő burkán kívül,
amiben összesimulnak angyalok,
ahogy kettőből egy épül.
Így leszek én huszonharmadik.
Huszonharmadik dolog a sorban.
S előre lépni nincs erőm.
Tudom, hogy így van.
És azt is, hogy így jól van.
Huszonharmadik dolog.
Az vagyok.
Békésen állok a sorban.
Várom, hogy reggeli mosoly legyek.
Hűvös csönd.
Édes bizsergés a borban.