Puha hó esik.
Néma, hangtalan az utca.
Ellopott minden zajt a fehér takaró.
Kimegyek,
sarkamban kutya lohol vígan,
míg elkotrom a havat a bejárat elől.
Hallani akarom csizmád kopogását,
amikor mindjárt hazaérkezel.
Tejet forralok,
szórok édes csokoládét,
és pörkölök mellé egy
nagy tál mogyorót.
Még nincs elég meleg,
érzem,
ahogy fázol,
terítek az ágyra még egy takarót.
Kályhámban lassú tűz ropog.
Leszáll az éj, és én gyertyákat vallatok,
arról,
hogy hol késel már? Mikor jössz?
Mi a baj?
Közben készre tárom karomat
és szívem,
hogy teljesen,
egészen
befogadhassalak.