új nap indul, fordulj sarkon
itt ne érjen újabb alkony
vidd magaddal fáradt fényed
álmaimat, szép meséket
pakolj össze képet, hangot
kispárnát és nagyharangot
mindent, amit egykor nékem
ígértél, azt vidd el szépen
meg se állj, szaladj sokáig
meg se állj az első házig
kopogtass be, hátha ottan
szerethetőbb új élet van
engem nem kell többé látnod
ha elbújok, megtalálnod
nem ápollak, hogyha lázban
égsz is el, vagy néma gyászban
nekem ne hozd haza szennyed
ha menned kell, el kell menned
fogd a gyűrűm, olvaszd újra
sose gondolj már a múltra
ajtóm előtt sírva ne állj
szállni akart szabad madár
viseld egyedül a terhet
kérleltelek – mégis merted