Egy őszi falevél tavaszi ágon,
elhullott vadtetem csontjait látom,
de templomom mélyén már érzem a lázat,
lépek az idővel. Múlik a bánat.

Éled a szívem, néha már dobban.
Szorítsd kezemet, szorítsd, még jobban.
Erősebb hitet adj, gyógyítson, hasson,
hogy életem végre feltárulhasson.

Folyton egy új fal, egy újabb ajtó.
Mindről azt hiszem, ez az utolsó.
Téglánként bontom le puszta kezemmel.
Remélve, ott vagyok, s nem kell még egyszer.