vezess

Vezess.
Ha tekeregve csúszom lábaid előtt – nevess.
Ha bolyongok éjszakákon át – keress.
Mindegy hogyan, csak – szeress.

Tudd, lesz olyan, hogy
elővesz az őrjöngő kétségbeesés,
de lesz elég önfegyelmem tettetni
hogy a vágy, mi folyton karodba kényszerített,
elmúlt.
Hogy vége mindennek.
Nincs bánat s nincs öröm.

De tudd azt is, hogy akkor
a halál húzza karmait bőrömön.
 

One thought on “vezess

  1. Gyönyörű, fájóan szép sorok. Köszönöm, hogy közzétetted, hálás vagyok, hogy olvashattam.
    Csodás napokat Neked.

Hozzászólás a(z) iren bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük