Már búcsúzom
az első pillanatban is.
Már akkor is, amikor
a csillogás még éppen csak
ébred szemedben.
Mert múlt az első pillanat
már az első pillanatban is.
Ettől értékes nekem
ami van.
Hogy volt.
Hogy létezett.
Harapásnyomok a vállamon,
halk szavad a szívem mélyén,
remegve arcom felé nyúló ujjaid…
Ez mind.
Ami vagy.
Ez minden.
Már akkor is bizseregtél bennem,
amikor még nem is ismertelek.