ha hiányzol is,
hiányod már nem izzik át
ágyam pereméig
de sajog még bennem
néha
egyre halkuló hangod
vágya-tüze
máskor meg
nem is te vagy
aki hiányzik
hanem holnapba bátran néző
önmagam
az a nő, aki megvillant
egy percre
aki voltam volna veled
ölelő csendpatak
lábnyomodba omló
homokszem
rész-egész-viszony