összeültünk esténként
a bátor te – a félős én
s míg cserélődtek szerepek
néhány láncunk elveszett
hátunk mögött hagytuk itt
a vándorút porait
a fenyegető hegyeket
az értetlen szemeket
hozd magaddal mind, mi jó
család, ünnep, kakaó
végtelen a játszótér
jöjjön ide mind, ki él